Petőfi Sándor A Tisza Elemzés
- Petőfi Sándor: A Tisza (elemzés) – Jegyzetek
- Petőfi Sándor: A Tisza - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettségi.com
Síma tükrén a piros sugárok, (Mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte hallott lépteik csengése, Mint parányi sarkantyúk pengése. Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg Volt terítve, s tartott a mezőnek, Melyen a levágott sarju-rendek, Mint a könyvben a sorok, hevertek. Túl a réten néma méltóságban Magas erdő; benne már homály van, De az alkony üszköt vet fejére, S olyan, mintha égne s folyna vére. Másfelől, a Tisza tulsó partján, Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán, Köztök egy csak a nyilás, azon át Látni távol kis falucska tornyát. Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelhők usztak át az égen. Legmesszebbről rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe Egy madár csak néha füttyentett be. Nagy távolban a malom zugása Csak olyan volt, mint szunyog dongása. Túlnan, vélem átellenben épen, Pór menyecske jött. Korsó kezében. Korsaját mig telemerítette, Rám nézett át; aztán ment sietve. Ottan némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. Lelkem édes, mély mámorba szédült A természet örök szépségétül.
Petőfi Sándor: A Tisza (elemzés) – Jegyzetek
("Piros sugárok", " sarkantyúk pengése") A 4. vsz. a költői szemlélődés pontja. Innen kiindulva a költő koncentrikus körökben, a látóhatárt állandóan tágítva írja be a tájat. A közelről a távolra haladás végpontját a mármorosi bércek jelentik. A kezdő és végső pont között láthatók a Tisza túlsó partját szegélyező tartva rekettyebokrok és az azok nyílásán kirajzolódó "kisfalucska tornya", a réten túl pedig a már homályos erdő. A hasonlatok és jelzők megfoghatóan és festőien ábrázolják a tájat és egyben a költő érzelmeit is. Az uralkodó csendet csak a madárfütty és a távoli malom zúgása töri meg. Idilli a hangulat. Ezt még tovább fokozza a megjelenő,, pár menyecske". képe. Ettől a pillanattól kezdve már a költői vallomás leírására helyeződik a hangsúly. " A,, Lelkem édes mély mámorba szédül" sor a táj által kiváltott érzelem gazdaságát érzékelteti. A 10. a minden költői képzeletet felülmúló gazdag természet dicsérete. A 11-12. sor a késői estét írja le a tanyán. A friss gyümölcsből készült vacsora és a társaival a Tiszáról folyó disputa a vers nyugalmas lezárás is lehetne.
Petőfi Sándor: A Tisza - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettségi.com
A Tisza című vers 1847 februárjában keletkezett Pesten. Petőfi egy korábbi élményére tekint vissza, amelyet egy Tisza-parti látogatása során szerzett. A verset múlt időben írta, éppen azért, mert egy visszaemlékezésről van szó. A költő a parton áll, a Tisza mellette folyik, de azt lehet mondani, hogy inkább a lelkében hömpölyög az ár. Látja a folyót idillikus nyugalomban, de látja akkor is, amikor vad dühvel fordul a környező világ ellen. Mintha saját érzelmi végletességét vetítette volna ki a Tiszára… A Tisza, mint tudjuk, az Alföld jellegzetes, kanyargós folyója. Petőfi korában háromszor olyan hosszú volt és nagyobb vidéket járt be, mint ma. Iszapos, mocsaras volt a Tisza vidéke, mivel akkoriban még nem szabályozták. Emiatt az ott élőket rendszeresen fenyegette az árvíz veszélye, ugyanakkor a folyó élelmet is adott a számukra. A Tisza Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába'.
- Petőfi Sándor: A TISZA | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár
- Dragon ball z 74 rész magyar szinkronnal indavideo
- Petőfi Sándor: A Tisza (elemzés) – Jegyzetek
- Holnap határa teljes film magyarul
